Most liked posts

A zsíradaptált metabolizmust segítő módszerek 1. Böjtölés/éhezés

By Árpi 4 év agoNo Comments
Home  /  Táplalkozás  /  A zsíradaptált metabolizmust segítő módszerek 1. Böjtölés/éhezés

Az előző két részes cikkben  az egészségesen működő anyagcseréről olvashattál. Spiroergometriás tesztekkel támasztottuk alá az írásokban állítottakat és ezzel kiforgattunk jópár teljesítménnyel és energiaszolgáltatással kapcsolatos mítoszt. Ez a fajta természetes emberi működés manapság ritka mint a fehér holló, pedig minden gyermek zsíradaptáltan születik. A nyugati étrend és az elkényelmesedett életvitel  szépen lassan csinál az emberekből rokkantat anyagcsere szinten. Nem csak a túlsúlyosok tartoznak ide, hanem a legtöbb szénhidrátdús étrendet követő hobbi vagy élsportoló is. Ők azok akik a pályafutás befejeztével óriási túlsúlyt halmoznak fel és az egészségük rohamosan hanyatlani kezd. Az ilyen emberek mitokondriális egészsége gyenge és szervezetük beleértve az agyat szinte kizárólag csak a cukrokat tudja felhasználni energiaforrásként.
A metabolikus rokkantság, rugalmatlanság rendbe hozásához szükséges teendők, avagy hogyan válhatunk zsír égető gépezetté.

A következő néhány pont arról fog szólni, hogy milyen lépésekkel állíthatjuk helyre az anyagcserénket. Nem utolsó sorban ugyanezen tényezők gyakorlásával biztosíthatunk jó feltételeket a mitokondriumainknak a zsírból való ATP termeléshez.

  1. Részleges böjtölés és az egy hónap alatt „átéhezett“ órák száma
  2. A hidegtűrő képesség fejlesztése
  3. Egyszerű vagy összetett szénhidrátbeviteltől mentes időtartam hossza
  4. Az étrend makrotápanyagainak aránya
  5. Edzés előtti vagy utáni étel típusa illetve éhgyomorra leadott teljesítmény minősége
  6. Edzések típusa (előkimerítés, utókimerítés)

 

1.BÖJTÖLÉS/ÉHEZÉS – ÖSSZEFÜGGÉSEK

Az éhezés az egyik leghatékonyabb metabolizmust befolyásoló tényező, amivel ha óvatosan tudunk bánni akkor rendkívüli módon hozza helyre  az anyagcsere egészségét. Hangsúlyozom, hogy ÓVATOSAN , és rendkívül fokozatosan kell vele bánni, mert ha túl radikális és hosszú az éhezések időtartama, akkor maradandó károkat is okozhatunk magunknak. Az éhség egy stressz tényező a szervezetnek ahol nem igaz a „minél több, annál jobb” szabály. Az anyagcsere aktuális állapotához mérten szükséges belekezdeni az böjtölésekbe.  Például ha valaki csak 0,5g zsír/perc égetésére képes terhelés közben akkor az extrémebb  éhezésekkel felesleges egészségügyi gondokat okozhat magának (anyagcsere lassulás és károsodás, katabolizmus, gyengülő immunrendszer, kortizoltünetekstb.)

Nagyon jól ismerik ezt a jelenséget a fitness hölgyek vagy a rendszeresen diétázó modellek. A szervezetüket olyan járástartományba kényszerítik évente többször is, ami 5 percre esztétikus külsőt nyújt.  Ezután pedig egy egészségügyi hanyatlás hullám következik, amit mindig nehezebb és nehezebb rendbe hozni. Mit gondolsz érdemes kockáztatni ? Szerintem nem…

Főleg arról van szó, hogy milyen időtartamot képes az adott egyén metabolizmusa biztonságosan (katabolizmus és kortizoltünetek stb. nélkül)  fenntartani táplálék nélkül. Én havonta kb. 360-400 órát éhezek alvást beleértve. Ezt az időtartamot szépen fokozatosan tornáztam fel erre a szintre. Egyelőre ez az a szint, amit az anyagcserém biztonságosan elbír.  Hogy számoljuk ezt ki? Napi max. 2 étkezésem van (természetesen nem volt ez mindig így) tehát ha este 21:00-kor eszem és 23:00-kor fekszem le aludni akkor az alvás időtartamát éhezésnek számítom. Az alvás időtartamához (nálam 7 óra) hozzáadom az ébredéstől eltelt órák számát az első étkezésig. Az első étkezésem kb. dél vagy 13 óra körül szokott lenni. Ez a fokozatosan elért mindennapos böjtölés nagyon nagy mértékben növelte az anyagcserém rugalmasságát. Nagyon fontos hogy fokozatosságot tartsunk ezen a téren, mert ahogy azt már fentebb leírtam károkat okozhatunk magunknak. Kezdetekkor 3-4 évvel ezelőtt heti egy, max. 2 napot tartottam ilyen jellegű böjtnapot, amit szépen lassan tornáztam fel odáig, hogy minden nap így étkezem. Természetesen az sem mindegy hogy mit eszünk és milyen hosszú a keményítő és magasan koncentrált szénhidrátok nélkül eltöltött időtartam hossza.

Nagy mennyiségű böjtöt a leptin rezistensek nem engedhetnek meg maguknak. Nekik ébredés után 20-30 perccel mindenképp szükséges reggelizniük és csak akkor növelhetik az éhezéses órák számát, ha hormonszabályozásuk már helyreált.  Havonta 250 órányi éhezéssel ajánlott kezdeni (az alvást beleértve) ami kb. negyedévente növelhető 50 órával.  A leptin rezisztenciáról és a fő tüneteirőlebben a cikkben olvashatsz bővebben.

A fentieket olvasva most többen belegondolnak, hogy gyakorlatilag ők is sokat éheznek. Nem esznek délután 5 vagy 6 óra után és ekkor a testük mindig kéri majd a reggelit. Az éhezéses ablak gyakran 12 órát is felülmúlja. De vajon miért vannak az ilyesfajta szokásokat gyakorló egyéneknek gyakran súly és anyagcserés problémáik? A lényeg a rövid idő alatt glükózra átalakuló élelmiszerek (szénhidrátdús) bevitelének gyakoriságán összpontosul. Ezt a 3. pontban bővebben leírom.
A folytatásban a hidegtűrő képesség és az anyagcsere összefüggéseiről lesz szó.

Meg kell, hogy jegyezzem, hogy a cikkben leírt hasznos információk nem szolgálhatnak egészségügyi problémák megoldására. Nincsenek az olvasó sajátosságaira szabva és beállítva. Amíg a saját testedről nem szerzel megfelelő mennyiségű információt addig nem tudok neked segíteni.  Egy metabolikus rokkantságból való visszatérés a rugalmasan és egészségesen működő anyagcseréhez minimum 12 hónapba telik. Ez a relatíve egészséges emberekre vonatkozik.

forrás: www.vladozlatos.com

A cikk jogvédelem alatt áll, másolása a forrás megjelölésével is tilos!

Categories:
  TáplalkozásTudomány
this post was shared 0 times
 000
About

 Árpi

  (58 articles)

Leave a Reply

Your email address will not be published.

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.